A helyiértékes számíráshoz számjegyeket, a szokásos tízes számrendszerben ezeket: 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 és helyiértékeket (egyes, tizes, százas, ezres, ...) használunk.
Pl. az 1526 szám helyiérték-táblázata:
| szám | ezres | százas | tízes | egyes |
| 1526 | 1 | 5 | 2 | 6 |
Itt az 1, 5, 2 és 6 az alaki értékek.
Az ezres, százas, tizes, egyes a helyiértékek.
A számjegyek valódi értékét úgy kapjuk meg, hogyha az alaki értékeket megszorozzuk a hozzá tartozó helyiértékkel. Vagyis az 1526 esetében:
1 | 1000
5 | 500
2 | 20
6 | 6
És a számjegyek valódi értékét összeadva kapjuk meg a szám valódi értékét: 1000+500+20+6
A helyiértékes számíráshoz számjegyeket (0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9) és helyiértékeket (egyes, tizes, százas, ezres, ...) használunk. A kettő együttes alkalmazásával lehet megérteni, hogy mekkora is egy szám valódi nagysága. A helyiértékes számírás nagy előnye, hogy elég véges sok számjegy (0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9) bármekkora szám felírásához.
