Alsó tagozatos mentőöv

Egy számban maguk a számjegyek másnéven az alaki értékek.

Egy szám helyiértékeit a helyiérték-táblázatának felírásával kapjuk meg. Ezek lehetnek egyesek, tizesek, százasok, ezresek, stb.

Egy szám valódi értékét az alaki értéke és helyiértéke határozza meg. Az alaki és helyiértékeket össze kell szorozni, aztán összeadni.

A helyiértékes számíráshoz számjegyeket (0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9) és helyiértékeket (egyes, tizes, százas, ezres, ...) használunk. A kettő együttes alkalmazásával lehet megérteni, hogy mekkora is egy szám valódi nagysága. A helyiértékes számírás nagy előnye, hogy elég véges sok számjegy (0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9) bármekkora szám felírásához.

A hármas csoportosítás vagy másnéven ezres tagolás lényege, hogy a nagyobb számok is könnyen kiolvashatóak legyenek. Ha egy számot így akarsz felírni, akkor jobbról kezdve kell hármasával csoportosítani a számjegyeit.

A számegyenes a számok nullától való távolságát mutatja meg.

A számegyenes mindig jobbra fele növekszik, tehát jobbra fele egyre nagyobb számok lesznek rajta, ezt egy jobbra mutató nyíllal jelöljük a végén.

Így a nullától balra a negatív számok, jobbra a pozitív számok vannak.

Egy szám ellentettje azt jelenti, hogy kicseréljük az előjelét.

Ha kezdetben pozitív volt, akkor negatív lesz.

Hogyha pedig negatív volt, akkor pozitív lesz.

A 0 ellentettje pedig 0 marad.

Egy szám abszolútértéke a nullától való távolságát jelenti. A jele két függőleges vonal.

Az abszolútértéket úgy is meg lehet jegyezni, hogy lényegében a következőt csinálja mindig:

- ha a szám nemnegatív (0 vagy pozitív), akkor az abszolútértéke önmaga lesz

- ha a szám negatív, akkor az abszolútértéke az ellentettje lesz

Még egyszerűbben, ha negatív előjelet látsz, azt le kell vágni, különben nem kell csinálni semmit.

A rómaiak minden számot úgy építettek föl, mintha építőkockákat használtak volna. Az építőkockáik az I, V, X, L, C, D, M betűkkel jelölték, amelyek 1-et, 5-öt, 10-et, 50-et, 100-at és 1000-et jelentenek.

A zárójel egy fontos matematikai szimbólum, ami a műveleteknél a műveletek sorrendjét befolyásolja. A zárójelben szereplő műveleteket mindig előbb kell elvégezni, mint a többi műveletet.

Ha több művelet szerepel egymás mellett, akkor a műveleti sorrend szerint kell elvégeznünk őket.

A műveleti sorrendben a zárójel az első.

Ezt követik a szorzás és az osztás. Ha több szorzás és osztás van, akkor balról jobbra kell őket elvégezni.

Az utolsó szint az összeadás és kivonás, és itt is ha több is van belőlük, akkor balról jobbra kell elvégezni.